Pontosan ma 3 éve teljesült egy vágyam, és most egy másikat élem éppen 
„Home office tengeri kilátással – egy magyarországi albérlet áráért”
Ez állt a hirdetésben, amit még december elején láttam.
Beette magát a gondolataimba. Időről-időre megnéztem, és rendszeresen azon járt az eszem, hogyan vehetném igénybe. Vagyis leginkább: mikor.
Bár vállalkozó vagyok, és online dolgozom – karantén óta még coachingom sem volt személyesen –, egyéb dolgok azért voltak folyamatban, amihez kellett a személyes jelenlétem.
Aztán kézzel foghatóvá vált a költözésem otthon, amit nagyon vártam, várok. Egyfelől. Valahogy mégsem lelkesített igazán. Április 1-én átvettem a kulcsokat a volt albérlőktől, de a költözés elébe lépett néhány akadály, ami – ismét… – hetekre eltolta azt.
Ekkor jött el a pillanat. Megnéztem a naptáram, és április 10-től másfél hónapig semmi olyan nem volt benne, ami halaszthatatlan.
Illetve azért ez nem egészen igaz. Ott volt a húsvét, ami nálunk nagy családi ünnep. Következő hétvégén lelkészünk és felesége, kántorunk 60. születésnapi meglepetés-köszöntése, aminek a szervezésében elég jelentős részt vállaltam.
Mindenesetre akkor végre rákérdeztem, hogy van-e szabad apartman a hirdetésben szereplő házban.
Volt.
Az is, ami a legjobban tetszett.
Amikor leesett, hogy ha ott ülök húsvétkor az ünnepi asztalnál, vagy a köszöntéskor a templomban, és arra gondolok, hogy ezért a néhány percért, napért hagytam ki a talán soha vissza nem térő lehetőséget, hogy megvalósítsam gyakorlatilag 11,5 éves vágyam,
no, akkor cselekedtem:
foglaltam.
Így kerültem mindössze 6 napra rá, április 10-én kora éjjel Vir szigetére, Horvátországba – végül 1,5 helyett 2 hónapra (egészen június 9-ig).
Onnantól, hogy eldöntöttem, minden nagyon flottul ment. Elintéznivalók, a munkáim mennyisége, a repülő ára, a feljutás a reptérre meg még ki tudja mi minden, ami már eszembe sem jut. És az is, hogy a 1,5 hónapból kettő legyen, ahogyan az a 11,5 éves vágyamban is szerepelt. (1,5 hónap esetén is ki kellett volna fizetnem 2 teljes hónapot, és rájöttem, anélkül a program nélkül is elvagyok, ami miatt eredetileg csak 1,5 hónapot foglaltam).
Amennyire nyögvenyelős volt minden az otthoni költözésemmel kapcsolatban, olyan sima volt az út ide. Ezért is vagyok benne biztos, hogy ide engem Isten küldött..
És a slusszpoén: pár nappal ideérkezésem után láttam, hogy időközben felemelték a bérleti díjat közel 30%-kal! Nem nekem. Az ezentúl foglalóknak.
Így hát most Vir-en vagyok, és innen írom majd élményeimet, beszámolóimat, felismeréseimet, meg amire még a Jóisten ihlet.
Soha ne add fel a vágyaidat! Még ha olykor nem is látszik az útja, megélni azt, az fantasztikus élmény, és örök életre szóló tapasztalat!
Előzmény-posztom:
https://www.facebook.com/aniko.szeles/posts/5074233939334351
Vagy a blogon itt:
Várj, ezt még itt ne hagyd!
Te is lelkesebb, energikusabb, motiváltabb akarsz lenni?
Akkor kérd a legújabb energianövelő tippeket az Inboxodba!
Az eredeti bejegyzést olvashatod a Facebookon is, érdemes megnézni, hogy ott milyen hozzászólások születtek a témában:
